A lélek vágya

A vágy vonzásában

A léleknek csak egyetlen egy vágya van, mégpedig, hogy visszatérjen a gyökeréhez, úgy, hogy mindeközben még a testben él. Az anyagi test, másszóval, a kapni akarás az, amely visszavonza őt a mi világunkba. Az ember pedig, amint tudatossá válnak nála a dolgok, a lélek vágyakozásának megfelelően, feljebb és feljebb akar emelkedni. Ez az ellentétesség - amelybe ha az ember rengeteg erőfeszítést fektet - lesz az maga, amely segít az embernek, hogy 620-szor magasabbra juthassék.

Minden lélek vágya, hogy visszaszálljon az eredeti helyére, vissza arra a szintre, ahol még a fizikai testbe való leszállását megelőzően volt. Ha egy lélek még nem fejezte be a számára szükséges teendőket, úgy a következő alkalommal - már ami a kijavítást illeti – a korábbinál nagyobb sikerrel és érdemekkel tér vissza ide, a mi világunkba.

Mindig az összegyüjtött tapasztalat és szenvedés teszi a lelket sikeresebbé. A fizikai testbe a korábbinál durvább, egoistább és a másokat kevésbé számításba vevő „kapni akarást” fogad be. Vágyat, amely csakis az önmaga kielégítését követeli. Ilyenmód, mindig egyre több és több kapni akarást tárnak fel, amely aztán előbb vagy utóbb az egész világmindenség megszerzésére készteti.

Néha azt gondoljuk, hogy ahhoz, hogy a következő életünkben sikeresebbek legyünk, érdemes egyes vágyainkról és élvezetekről lemondanunk. Nem akarni mást, mint csak enni egy keveset és aztán feküdni a napon akár egy macska. Azonban ez éppenhogy fordítva sül el. Mert így a következő alkalommal csak még erőszakosabbak, követelődzőbbek, rámenősebbek és erőszakosabbak leszünk. A bennünk élő vágy még jobban nyomni fog bennünket előre, hogy ténylegesen is keresni kezdjük, az önmagunk felfedezésének mikéntjét, azonban ez majd közelebb hoz bennünket a végcélhoz.

A Felsőbb Erő azt szeretné, hogy mi spirituális élvezetekkel telítődjünk meg, hogy a legteljsebbnek mondott szintre jussunk el, ám ez csak nagy mértékű vágyakozás mellett lehetséges. Csakis nagyerejű és kijavitott vággyal juthat el az ember a spirituális világ feltárulkozásáig és válhat valóban tevékennyé és erőssé. Kisebb vággyal, habár ártani nem sokat tud, azonban használni mégannyira sem.

A vágy azonban csak abban az esetben mondható "kijavítottnak", ha az, az adományozás jellegét magáénak tudva működik. Csakhogy ez a jellemvonás természetes módon nem található meg bennünk. Azt csak a Kabbala helyes tanulása által szerezheti meg magának az ember.

A kapni akarás fejlődése szempontjából a lelkek priramisba rendezhetők. A piramis legalján a lelkeknek egy nagy tömege áll, tele kis mértékű vággyal. Ők evilágiak, kényelmes, igen egyszerű életet akarnak: evés, alvás, nemiség. Majd őket, már kisebb számban, olyan lelkek követik, akik a gazdagság elérésére éreznek késztetést. Olyan emberek, akik az egész életüket képesen arra áldozni, hogy pénzt csináljanak. Mindenről képesek lemondani, csakhogy gazdagok lehessenek.

A piramisban, utánuk jönnek azok a lelkek, amelyek mindent készek megtenni, csakhogy hatalommal bírjanak mások felett, hogy hatalmon legyenek, hogy hatalmi befolyással bírjanak. Még ennél is nagyobb erejű vágyat képvisel a tudományok utáni vágy. Tudósok, akik az egész életüket - valamely jövőbeni felfedezés reményében – a kutatásnak szentelik. Ezen kívül semmi mást nem akarnak, csakis ezt a felfedezést. Az ilyenekből még a korábbiaknál is kevesebb van.

A legnagyobb erejű vágy, amely már csak valóban keveseknél fejlődik ki, nos, az a spirituális világ elérésének vágya. Az egész e piramis szerint épül fel. Ez a piramis, egyébiránt, az ember saját vágyaira ugyancsak rávetíthető. Ezek alapján, végül is az embernek azon kell dolgoznia, hogy ezt a „piramist” olyan formában rendezze át, hogy a piramis súlyosnak számító része a tiszta, ténylegesen is öröknek mondható vágyak felé kerüljön. El kell, hogy „taszítsa” és távolítsa magából az egész testiségét, és minden erőfeszítését, energiáját és fáradozását a spiritualitás utáni vágy növelésébe kell, hogy fektesse. Erre a megfelelő tanulás által érkezhet el az ember.

Ha a tanulás közben valaki ténylegesen a spiritualitás utáni vágyakozás felduzzasztására összpontosít, úgy az előle rejtve levő spirituális világ ún. „Körülölelő Fénye” (amely állandóan körülveszi őt) elkezd viszont sugározni a hozzá közeledni akaró felé, amelynek eredményeként ő még jobban vágyakozni fog utána. Ezekben a helyzetekben döntő jelentősége van a csoportos tanulásnak, illetve a nagyobb tanító útmutatásának.