Ádám HáRison - Az Első Ember

A lelkek eredete

Valamennyi lélek egyazon lélekből ered, nevezetesen az „Első Ember (Ádám HáRison) lelkéből”. Azonban itt nem egy olyan embert kell, hogy elképzeljünk, mint amilyenek mi magunk is vagyunk, hanem mint egyfajta kifejezéshez kell, hogy viszonyuljunk, egy olyanhoz, amely az „Első Embernek [„Ádám HÁrishon”-nak]” nevezett belső, spirituális létet jelöli. Ennek a léleknek minden része alább száll és itt, a mi világunkban, mindegyik külön testbe öltözik. S ezzel, következésképp, egyfajta kapcsolat keletkezik test és lélek között.

Ez a test és lélek közti szimbiózis, kapcsolat segít a lélek kijavításában. Az embert, s nem pedig magát a testet nevezzük léleknek. Mégpedig azért, mert magát a testet ki lehet cserélni, ahogy azt ma a szervátültetéseknél láthatjuk is. Azonban a test csak abból a szempontból bír jelentőséggel, hogy segít a léleknek abban, hogy ő belőle működhessék.

Azzal, hogy a lelkek levándorolnak a mi, itteni világunkba, a szenvedések által, vagy ahogy azt nevezik, „a csapások útján”, tapasztalatot szereznek. Ez a tapasztalat a lélek fejlődését szolgálja. Minden alkalommal, mikor a lélek levándorol, egyre nagyobb erejű, belső, tudatalatti késztetéssel tér vissza hozzánk, választ követelvén a saját létezését, eredetét és az emberi élet szükségességét feszegető kérdéseire. Olyan kérdésekre, mint hogy: Ki vagyok, mi vagyok, mi végett élek, és így tovább.

Ennek megfelelően vannak fejlettebb és kevésbé kifejlett lelkek. Vannak olyanok, amelyekben óriási késztetés él az igazság megismerésére. Olyannyira, hogy az ilyen emberek nem képesek pusztán csak az evilági keretek közt lenni. Ha a kezükbe vehetik a megfelelő eszközt, könyveket és útmutatást, ők ténylegesen is elérnek a spirituális világ megismeréséig.

A mindenség úgy van elrendezve, hogy a lelkek leereszkedjenek, aztán pedig hogy kijavítsák magukat. Az, hogy testekbe öltöznek, a kezdeti kiindulópontjukhoz képest 620-szor magasabb szintre emeli fel őket. A lelkek leszállításának rendeződése ide, ebbe a létvilágba, ahol is aztán testet öltenek magukra, a könnyebtől a nehezebb felé halad.

Az „Első Ember” lelke többféle részből, többféle vágyból tevődik össze. Úgy nevezett könnyebb és nehezebb vágyakból, megfelelően a bennük levő egoizmus, és kegyetlenség mértékének. A mi világunkba a könnyűtól a súlyosabbig, a tisztától a durvábbig haladván érkeznek meg. Emiatt és ezzel egyenben, maga a követelés is, amelynek alapján a lelkek ki kell, hogy javítsák magukat, mindig más.

A korábbi nemzedékek esetében a követelés pusztán csak arra irányult, hogy a lelkek fizikai testekben létezzenek. Majd ezt követően, a Tóra gyakorlati részeinek kinyilatkoztatásával, ez a követelés a Parancsolatok megtartásában merült ki. Most pedig a Tóra belső része nyomán, a nyomás azt diktálja, hogy közvetlenül magát a belső vágyat korrigáljuk. A világ- és az ember kijavítása a könnyebbtől a nehezebb felé haladva történhet. Azaz, miután már korrigáltuk a kisebb fajsúlyú vágyakat, azzal ők maguk is részt vesznek és segédkeznek a náluk nehezebb és vaskosabb vágyak kijavításában.