A rejtett (láthatatlan)
világ
A modern művészetben létezik egy olyan
technika, amelynél a képet nézegetve az ember első látásra csak
különböző, értelműk szerint egymástól elkülönülő mintákat, vonalakat,
vonalkákat lát. Azonban, ha sikerül fókuszálnunk a figyelmünket, és
megfelelő szöget választunk ki a képen, akkor e mögött az absztraktnak
mondható alkotás mögött megjelenik egy háromdimenziós, realitásával
meghökkentő kép. Tisztán érted, hogy a kép első olvasata, rétege csak
egy öltözet, amely lehullik azon nyomban, ahogy az ember képes
ráállítani az érzékelő képességeit, ez esetben a látását a mélyebb
tartalom meglátására.
Hasonló érzéseket tapasztal az az ember,
mely átlépi az érzékelhető anyagi világunk és sokunk által nem
érzékelhető szellemi világ határvonalát. A szellemi régiók magasságából
megnyílik számára a világmindenség felépítésének teljessége és
értelmének mélysége, lényege, beleértve az általunk ismert, sokat
szenvedett világunkat is. Kiderül a számára, hogy a világunk, csak a
felső rétege, első lépcsőfoka annak a lépcsőnek, amely elvezet bennünket
az igazsághoz.
Aki megvalósítja ezt a nézőpont váltást,
a mi világi látásunkból a mélyebb Felsőbb Világ látása felé, és felfogja
a Felsőbb Világ mély értelmét, azt „kabbalistának” hívják, és a
módszert, amely által elérte a Felsőbb Világot, nevezik „Kabbalának”.
Az elmúlt és jelen kor kabbalistái is,
áthatólva az előttük feltáruló kép ösvényein, ugyan azon helyre
lyukadtak ki, melyet „Ős Forrásnak” neveztek el. A Forrással való
kommunikáció során kiderült a számukra, hogy Ő teremtette meg a
világmindenséget és Ő irányítja a rejtett és felszíni, mindenki által
érzékelhető világot is.
A kabbalisták egyúttal arra a
felfedezésre jutottak, hogy a Forráshoz való közelségük jelenti a létük
értelmét magát, mivel a Forráshoz kapcsolódva találják meg a
teljességet, nyugalmat és időnélküliséget. A közelség mértékétől függően
az ember lehetőséget kap sorsa irányítására, és a sorsa ismerté válik
számára, az által, hogy tudatosan és önállóan elérjük Forrásunkat még az
itteni életünkben.
Ez a cél előre meghatározott és elkerülhetetlen minden ember számára,
akár e cél felé kíván haladni, akár nem, előbb utóbb eljut a Forrásig.
Minden gond, katasztrófa és sikertelenség ezen Forrásból ered azért,
hogy kényszerítsék az embert arra, hogy felsőbb irányításhoz forduljon
segítségért, amely elvezet a Forrással való kapcsolathoz.
Ezért kíséreljük meg önszántunkból
betekinteni a körülvevő világunk belső, rejtett képébe, hogy feltárjunk
magunknak egy hitelesebb és mélyebb képet.
|
